Card image
Kiotói egyezmény (kiotói jegyzőkönyv): mi az, és mi a célja?

Kiotói egyezmény (kiotói jegyzőkönyv): mi az, és mi a célja?

 
Az első ipari forradalom csaknem 300 éve kezdődött, az 1700-as évek közepén. Rengeteg új fejlesztés, termék és innováció jött létre azóta, és szinte minden modernkori eszközünket az ipari forradalmaknak köszönhetjük.

Az első ipari forradalom csaknem 300 éve kezdődött, az 1700-as évek közepén. Rengeteg új fejlesztés, termék és innováció jött létre azóta, és szinte minden modernkori eszközünket az ipari forradalmaknak köszönhetjük.

De sajnos nem csak az előnyeit élvezhetjük ennek az alkotásokkal teli korszaknak. Az ipari forradalom kialakulásával egyre több erőforrásra volt szükség, amit a fosszilis energiaforrásokból nyert ki az ember. Ezáltal jelentősen megnövekedett a károsanyag-kibocsátás, olyannyira, hogy az első ipari forradalom 100. évfordulóján, az 1800-as években már érezhető volt a negatív tendencia.

Ez csaknem 200 éve volt. Bár azóta komoly lépések történtek a helyzet megoldása érdekében, a trend mára sem változott meg.

Az egyik legfontosabb eredmény az ezredfordulón született, amikor a legtöbb ország elfogadta és aláírta a kiotói egyezményt. De pontosan mit is tartalmaz a kiotói jegyzőkönyv, mi történt az azóta eltelt csaknem negyed évszázadban, és hol tart a probléma megoldása?

A kiotói egyezmény létrejötte

A kiotói jegyzőkönyv az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) által kidolgozott éghajlatváltozási keretegyezmény jegyzőkönyve, vagy ha úgy tetszik, protokollja. Alapvetően 1992-ben, Rio de Janeiróban dolgozták ki és írták alá, de csak 1997-ben, az ENSZ Klímaváltozási Konvencióján (UNFCCC, azaz United Nations Framework Convention on Climate Change) fogadták el és nyitották meg ratifikálásra — ez Japánban, Kiotóban történt.

A kiotói egyezmény fő célja az éghajlat- és klímaváltozás, illetve a globális felmelegedés megszüntetése, valamint a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációjának stabilizálása. A kiotói jegyzőkönyv 2005. február 16-án lépett életbe.

A bevezetését követő másfél évben mintegy 169 állam csatlakozott és ratifikálta — ekkora horderejű eredményt azóta is csak a párizsi klímavédelmi egyezmény tudott felmutatni.

A 2006 decemberéig csatlakozó 169 állam a világ széndioxid-kibocsátásának több, mint 60 százalékát adja. Bár ez rendkívül nagy eredmény, sajnos árnyalja a képet, hogy a világ két nagy károsanyag-kibocsátó országa, az Egyesült Államok és Ausztrália nem csatlakozott az egyezményhez.

Az USA ezt azóta sem tette meg, és 2019-ben megkezdte a párizsi klímaegyezményből való kilépést is. Ausztrália ezzel szemben 2007. december 3-án ratifikálta a kiotói jegyzőkönyvet, így csatlakozott ahhoz a 169 országhoz, amelyek megfogadták, hogy jelentősen csökkenteni fogják károsanyag-kibocsátásukat az elkövetkező öt évben.

Ezzel tulajdonképpen az USA-n kívül a világ összes jelentős országának — köztük Magyarország is — a támogatásával létrejött az egyik legfontosabb klímavédelmi paktum, amelynek hatásai ma is érezhetők.

A kiotói jegyzőkönyv napjainkig

A kiotói jegyzőkönyvben a résztvevő államok lényegében azt garantálták, hogy a 2008–2012-es időszakra vonatkozóan több, mint 5 százalékkal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Bázisévnek az 1990-es évet adták meg, de ezt a dátumot rugalmasan kezelték. Olyan nagy környezetszennyező országok, mint például Kína vagy India bár csatlakoztak a kiotói egyezményhez, olyan feltételekkel, hogy még jó ideig ne kelljen csökkenteniük a szén-dioxid kibocsátásukat.

Más országok — mint például hazánk — esetében nem ragaszkodtak az Európai Unió által elfogadott általános 8 százalékos csökkentéshez, mivel figyelembe vették, hogy a korábbi szocialista államok az 1989-90-es években gazdasági összeomláson mentek keresztül, így a kibocsátásuk jóval alacsonyabb volt, mint a megszokott érték.

A kiotói egyezményben az alábbi konkrétumok szerepeltek:

  • Az egyezményt kormányok írják alá, az ENSZ tartatja be
  • Az államok két kategóriára oszthatók:
    • Annex I államok — elfogadták a kötelezettségüket az üvegházhatású gázok kibocsátásáról.
    • Nem-Annex I államok — nincsenek kötelezettségeik, de részt vállalnának a CDM (Clean Development Mechanism) kialakításában
  • A kiotói egyezmény az úgynevezett „rugalmas mechanizmus” alapelve szerint működik, amely engedélyezi a tagállamoknak a kibocsátási kvóták kereskedelmét.
  • 2008 és 2012 között az Annex I államok egyöntetűen vállalják, hogy átlagosan 5 százalékkal csökkentik az 1990-es évhez képest az üvegházhatású gázok kibocsátását.
  • Az 5 százalékos csökkentéstől az államok eltérhetnek (például Izland 10%-os csökkentést írt alá), és megadhatnak más bázisértéket is.
  • Az Annex I államok, amelyeknek nem sikerül betartani a kötelezettségeiket, minden tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért 1,3 kibocsátási egységet kötelesek büntetésként fizetni.

Mivel az Európai Unió 8 százalékot vállalt, Magyarország is az Annex I államok közé tartozott, de a vállalását és a bázisévét hazánk választhatta meg.

A kiotói egyezmény és Magyarország

Magyarország az európai uniós érték helyett 6 százalékos csökkentést vállalt. Bázisévnek az 1990-es év helyett az 1985–1987-es időszakot választotta, és négy éve volt rá, hogy teljesítse vállalását.

A kiotói jegyzőkönyvet idehaza az 2007. évi IV. törvény hirdette ki, amelynek címe: az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményben Részes Felek Konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott Kiotói Jegyzőkönyv kihirdetéséről. A kezdetekben igen eredményesen sikerült csökkenteni a károsanyag-kibocsátást: a vállalt 6%-hoz képest 24-27%-kal sikerült csökkentenünk, de később már nem sikerült tartanunk ezt az értéket.

A kiotói egyezmény jövője

A kiotói egyezmény lejártával (2012) új konvenció jött létre a katari Dohában, amelynek keretein belül meghosszabbították a kiotói jegyzőkönyvet egészen 2020-ig. Sajnos az azóta eltelt idő alatt kiderült, hogy sok állam csatlakozott ugyan az egyezményhez, de sajnos a vállalásaikat nem teljesítik, így több szakértő is megkérdőjelezi a kiotói egyezmény létjogosultságát.

Emellett érdemes kiemelni Japánt, Oroszországot, Új-Zélandot vagy Kanadát, amelyek időközben kiléptek az egyezményből, míg az USA mellett például Brazília soha nem is csatlakozott. Ezzel éppen azok a nemzetek léptek ki vagy maradtak távol az egyezménytől, amelyeknek a legnagyobb a károsanyag-kibocsátása.

Eközben egy másik nagy egyezmény is létrejönni látszott, hiszen 2019-ben tartotta az EU a klímavédelemről szóló konvencióját, ahol a 2050-ig szóló európai uniós szén-dioxid semlegességi célokat tűzték volna ki. Ám sajnos az eseményen nem sikerült megállapodást kialakítani: Lengyelország, Csehország és Magyarország megvétózta az egyezményt.

Ehelyett egy közös nyilatkozat született, amelyben közösen vállalták a tagállamok, hogy az Európai Unió eleget tesz a párizsi klímaegyezményben foglalt vállalásainak. Ezek képezik jelenleg a 2030-as EU-s célokat.

Konklúzió

Bolygónk egyre rosszabb állapotban van, a károsanyag-kibocsátás évről-évre egyre inkább szennyezi. A helyzetet az ipari forradalom idézte elő, amely az 1700-as években kezdődött, és már az 1800-as években elkezdte éreztetni káros természeti hatásait.

Az egyik legfontosabb lépés a probléma megoldása érdekében a kiotói egyezmény volt, amely 2005-ben lépett életbe, és 2006 végéig mintegy 169 ország csatlakozott hozzá. Ekkora horderejű klímavédelmi egyezmény még sosem volt korábban, és azóta is csak a párizsi klímaegyezmény tekinthető ugyanilyen fontos lépésnek.

Ahhoz viszont, hogy változtassunk a helyzeten, és elkerüljük a természeti katasztrófát, több hasonló lépésre van szükség.