Német kutatók olyan térképet készítettek, amelyen jelölik az óceánok és tengerek szennyezettségét, és azt is, hogy ez milyen hatással van az arrafelé élő állatfajokra. Az eredmény nem lett túl biztató.
Az óceánok szennyezése azért hatalmas probléma, mert nem csak a partok vagy a partokhoz közeli szakaszokat érinti. Rengeteg műanyagot találni a tengerekben és óceánokban élő állatokban is. A tengeri élőlények szervezetébe jutó műanyagoknak számtalan negatív hatása van, kezdve az állatok emésztésének felborulásától egészen az állatok elpusztulásáig.
A tengeri élőlény-populáció változása pedig hatással van az egész táplálékláncra, ráadásul az emberi szervezetbe is bekerül a sok műanyag – ha nem is közvetlenül, de az abból kibomló kémiai anyagok biztosan. A műanyagszennyezés tehát szinte minden egyes földi élőlényre hatással van, nem csak azokra, amelyek a tengerekben élnek.
Azokkal a cikkekkel, amelyek az óceánba került szemétmennyiség veszélyeire hívják fel a figyelmet, Dunát lehet rekeszteni – egy olyan térkép nélkül azonban, mint amilyen a LITTERBASE, nagyon nehéz elképzelni, hogy pontosan mennyi szemétről is beszélünk, és ezek milyen hatással vannak a vízi életre.
A német Alfred-Wegener Intézet kutatói nem sajnálták az időt és a munkát, 1267 kutatási eredményt és tanulmányt összegeztek ahhoz, hogy elkészítsék az első szinte teljeskörű, óceánok szennyezettségét mérő térképet. Azért csak szinte teljeskörű, mert idő közben kiderült, hogy a világtengernek vannak olyan részei, amelyeket eddig egyáltalán nem, vagy nagyon kis mértékben tanulmányoztunk csak. Ezzel a térkép segít rávilágítani a még mindig létező fehér foltokra is, valamint a régi, az 1980-as években végzett kutatásokat is összegzi, amelyekkel lehet, hogy nem foglalkoznánk annyit, ha a kutatók nem ássák elő őket a fiók mélyéről.
A térkép nem csak a tenger és óceán szennyezés mértékét, hanem azt is mutatja, hogy a szemét milyen hatással van a tengeri élőlényekre – felhasználják-e őket újra (mint például egyes rákok és tintahalak a fém üdítősdobozokat), megeszik-e őket, vagy jellemzően beléjük gabalyodnak-e, és elpusztulnak. A térkép készítése közben infografikák is készültek, amelyek jobban illusztrálják, mi a helyzet a szennyezettséggel globális szinten.
Az Európai Parlament is készített egy nagyon szemléletes grafikát, amely az egyszer használatos műanyagok hatásait mutatja be. Ebből kiderül, hogy:
Hogy ezeket a számokat perspektívába helyezzük, érdemes megjegyezni, hogy 1 millió tonna műanyag újrahasznosítása annyival csökkenti a szén-dioxid kibocsátását, mintha 1 millióval kevesebb autó lenne az utakon.
Ha percekre szeretnénk lebontani a tengereinkbe és óceánjainkba jutó szemét mennyiségét, akkor azt kapjuk, hogy minden egyes percben egy egész kamionnyi szemét jut a vizekbe. A szemét és műanyag szigeteket alkot a vizeken. Ma már léteznek műanyagszigetek, amelyek nagyobbak, mint néhány európai ország.
És talán a legmegdöbbentőbb statisztika mind közül: egyes becslések szerint 2050-re elérjük azt a tenger szennyezettségi szintet, hogy több műanyag lesz a vizeinkben, mint hal. De mit lehet tenni ez ellen?
