A szén-monoxiddal (CO) legtöbbször negatív kontextusban találkozunk. Pedig nem csak káros tulajdonságai vannak, hiszen a vegyipar egyik fontos alapanyaga. A káros, vagy sokszor emberi életekbe kerülő hatásait pedig teljes egészében ki lehet szűrni, illetve meg lehet előzni – nem csak a mindenki által jól ismert szén-monoxid-mérő műszerrel.
Ehhez azonban fontos megismerni, miként történik a szén-monoxid keletkezése, mitől alakulhat ki szén-monoxid mérgezés, melyek a pontos tünetei, és hogyan előzhető meg a háztartásokban vagy gyárakban használt gázüzemű, vagy egyéb fűtésre használt eszközök ellenőrzésével, rendszeres karbantartásával.
A szén-monoxid (jele: CO) egy színtelen, szagtalan és íztelen gáz, amely rendkívül veszélyes lehet az emberi egészségre. A szén-monoxid sűrűsége 1,14 kg/m³, azaz nagyon hasonló – bár kisebb –, mint a levegőé, de az olvadás-, illetve forráspontjukban sincs lényeges eltérés.
A belélegzett levegő nagy része 78 százalékban nitrogénből, 21 százalékban oxigénből, 0,93 százalékban argonból és 0,04 százalékban szén-dioxidból áll. Mivel a levegő és a szén-monoxid közötti sűrűségkülönbség minimális, a CO szétterül a helyiségben, és keveredik a levegővel, ami rendkívül veszélyessé teszi. Ezért is szükséges szén-monoxid érzékelőt elhelyezni otthonunkba gázüzemű berendezések esetén.
Leggyakrabban tökéletlen égés során keletkezik, amikor a szén- vagy szénalapú anyagok nem kapnak elegendő oxigént az égéshez, így további éghető égéstermék keletkezik – szerves anyagok esetében például szén, a szénvegyületek esetében pedig szén-monoxid. Tökéletes égés esetén a különböző szénvegyületekből nem marad más, mint hamu.
Sokan nem tudják, de a szén-monoxid üzemanyagként is használható – éppen ezért előszeretettel használják a vegyiparban. Magának a CO-nak – ha levegővel és tökéletes körülmények között ég – a földgázhoz hasonlóan kék színű lángja van.
Amiről azonban a szén-monoxidot a legtöbben ismerik, az nem más, mint az emberi szervezet számára erősen mérgező hatása.
A szén-monoxid belélegzésekor a gáz kötődik a vér hemoglobinjához, mégpedig sokkal erősebben, mint az oxigén. Ezáltal gátolja az oxigén szállítását a szervezetben, és oxigénhiányos állapotot idéz elő a létfontosságú szervekben – különösen az agyban és a szívben.
A tünetek alattomosan, fokozatosan jelentkezhetnek, és gyakran influenzához vagy fáradtsághoz hasonlóak. A szén-monoxid-mérgezés tünetei lehetnek:
Ezután izomgörcsök jelentkeznek először csak a végtagokban, majd a test egészében. Extrémebb esetben mindezt eszméletvesztés, légzésbénulás és fulladás követi. Ha pedig kis mennyiségben, de tartósan jut be a szervezetbe, akkor csökkenti a keringést, és növeli a szívinfarktus kockázatát.
Szén-monoxid-mérgezés esetén az első és legfontosabb teendő, hogy a sérültet szabad levegőhöz juttassuk, ezáltal megszüntessük a szén-monoxid okozta tüneteket.
Sokan azt hiszik, hogy a mérgezést a háztartásokban, az üzemekben vagy a gyárakban a nyitott ablakokon visszaáramló CO gáz okozza, pedig a legtöbb esetben teljesen más áll a háttérben. A CO-mérgezés a legtöbb esetben azért következik be, mert a különböző szénvegyületek nem tökéletesen égnek el, így melléktermékként szén-monoxid keletkezik.
Emellett a gyárakban és főként a háztartásokban rendszerint rossz a levegőellátás. Ez azt jelenti, hogy a különböző gázüzemű gépek elszívják az oxigént, így a gáz már nem tökéletesen ég el. A helyzetet jelentősen súlyosbíthatja, ha az épületben bármilyen elszívó berendezés működik.
Ezen okok miatt tehát a szén-monoxid nem visszakerül az épületbe vagy lakásba, hanem az ott használt gázkészülékekben keletkezik az oxigénhiány miatt.
A leggyakoribb okok:
Ezeket okozhatja szinte bármely háztartási vagy ipari készülék, amely gázzal fűt, hűt, melegít, süt, vagy közlekedési eszköz, amely belsőégésű motort használ.
Mivel a földgáz napjaink leggyakrabban használt energiahordozója, nem nehéz belátni, hogy rengeteg cég és háztartás van veszélyben.
A szén-monoxid-mérő minden gyárban, üzemben, cégnél és háztartásban kötelező, ha a fenti okok bármelyike fennállhat. A szén-monoxid-érzékelő egy olyan biztonsági eszköz, amely folyamatosan figyeli a levegő CO-szintjét egy adott helyiségben, és riasztást ad, ha a gáz koncentrációja eléri a veszélyes értéket. Mivel a szén-monoxid színtelen, szagtalan és íztelen, az emberi érzékszervek nem képesek észlelni – ezért kulcsfontosságú, hogy a lakásban legyen megfelelően működő érzékelő.
A szén-monoxid-érzékelők különféle technológiákkal működhetnek, többek között például
A szén-monoxid már alacsony koncentrációban is súlyos mérgezést okozhat. Koncentrációját a levegőben ppm-ben (milliomod részben) mérik. 200 ppm esetén enyhe fejfájás, fáradtság, szédülés, és 2-3 órán belül hányinger jelentkezhet, míg 800 ppm-nél, ami 0.08-as térfogatszázalékot jelöl, 2 órán belül eszméletvesztés, és 3 órán belül halál következhet be.
Mit tegyünk, ha riaszt a szén-monoxid-érzékelő?
Ha megszólal a szén-monoxid-érzékelő, azonnal nyissuk ki az ablakokat és ajtókat a szellőztetés érdekében, és hagyjuk el a helyiséget. Értesítsük a katasztrófavédelmet vagy a gázszolgáltatót a helyzet kivizsgálására, és csak akkor térjünk vissza, ha ők biztonságosnak nyilvánították a területet.
A nyitott égésterű berendezések helyett a zárt égésterű gázkészülékek használata is segít megelőzni a problémát, de a gázzal működő berendezések helyett akár villamosenergia is használható (például gáztűzhely helyett villanytűzhely). Az elszívó berendezések esetében pedig nagyon fontos, hogy megfelelően legyenek reteszelve.
De a legfontosabb talán mind közül a megfelelő légellátás biztosítása, a különböző lakásszellőzési módszerek és berendezések alkalmazásával, hogy mindig elegendő oxigén legyen az épületben.
A szén-monoxid színtelen, szagtalan, a levegőnél könnyebb gáz. Üzemanyagként is funkcionál, ezért a vegyiparban előszeretettel használják.
A legtöbben azonban mérgező hatásáról ismerik: nem telik el úgy téli szezon, hogy ne hallanánk különböző balesetekről, amikor emberi életeket követelt a nem megfelelő légellátás biztosítása és a szén-monoxid felhalmozódása.
A megoldást a megfelelő oxigén-ellátás, a zárt égésterű gázberendezések előnyben részesítése a nyitott égésterűekkel szemben, valamint legalább egy szén-monoxid-érzékelő műszer beszerelése jelenti. Ez utóbbi azonban nem a CO-mérgezés kiváltó okait szünteti meg, csupán azt jelzi, ha már baj van. Érdemes tehát olyan megoldást választani a cikkben szereplő alternatívák közül, amely a probléma gyökerét szünteti meg.
