Pontosan hogyan történik a földgáz szállítása, és miként jut el a lelőhelyektől egészen a cégek vagy magánszemélyek által használt berendezésekbe és készülékekbe?
Amíg a földgáz eljut a lelőhelyektől a fogyasztókig, alapvető változásokon megy keresztül. Ahogy azt már a földgázról szóló útmutatónkban is írtuk, az egész folyamat a földgázmezők feltárásával kezdődik.
Ehhez technológiailag fejlett eszközökre és eljárásokra van szükség, ami rengeteg forrást, pénzt és időt emészt fel, ezért a cél a minél nagyobb hatékonyság elérése. A hatékonyság növelésének érdekében nem csak onshore (szárazföldi), hanem offshore (vizekben történő) feltáró fúrásokat is végeznek – ma már akár 10 kilométeres mélységben is.
Az így talált gáz azonban még nem alkalmas a végfelhasználásra – több módosításon is keresztülmegy, hiszen míg például a lelőhelyeken talált földgáz színtelen és szagtalan, a fogyasztókhoz már szagosítva jut el, így csökkentve a gázszivárgás veszélyét. A földgáz szállítása során tehát az összetételét is megváltoztatják.
A lelőhelyektől először gázkutakba vezetik, ahonnan pedig a gázgyűjtő állomásokhoz kerül. Ezután kiterjedt, akár több ezer kilométert átszelő csővezeték-rendszerbe kerül, ahonnan a különböző gázszolgáltatók regionális hálózataiba vezetik. Ezektől a gázátadó állomásoktól jut el végül a fogyasztókhoz.
A még fel nem használt földgázt hatalmas föld alatti tárolókban, kavernákban tárolják.
Nagyon fontos kiemelni, hogy bár a földgáz fosszilis energiaforrásnak számít, azok közül a legkevésbé szennyező – szállítása pedig biztonságos, gyors, és gazdaságos. Ez azért van, mert egyáltalán nem igényel utakat, így nem fogyaszt üzemanyagot a célba juttatása. Emellett sem kipufogógázzal, sem zajjal nem terheli a környezetet.
További előny, hogy a földgáz szállítása nem rontja el a látképet, hiszen a legtöbbször a földfelszín alatt történik – szemben például a szélerőművek hatalmas turbináival vagy a napelempanelek tetőkre szerelt egységeivel.
A csővezetékes szállítás talán a leggazdaságosabb módszer, amellyel energiaforrást – kőolajat vagy földgázt – lehet szállítani. A vasúttal szemben is sok előnye van, például a jóval alacsonyabb egységnyi költsége és a lényegesen nagyobb szállítókapacitása.
Hátrány a jelentős beruházási költség, hiszen bár a szállítási költség alacsony, a csővezeték-rendszer kiépítése hatalmas beruházást igényel. A másik fő probléma pedig, hogy bolygónk nagy része nem szárazföld, így sokszor nincs lehetőség a távvezetékes szállításra. Ebben az esetben a földgázt cseppfolyósítják, az így létrejövő LNG-t pedig tankerhajókban szállítják.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a földgázt kizárólag szárazföldön lehet csővezetéken keresztül szállítani – a folyómedrek és tengerek alján is találhatók vezetékrendszerek. Vajon pontosan miként építik ki ezeket?
A földgáz csőrendszerét külön darabonként szállítják a lefektetés helyére, hiszen minden egyes darab több tíz méter hosszú, és több tonnás súlyt nyomnak. Később ezekből épül ki az akár több ezer kilométeres vezetékrendszer.
Ahhoz, hogy egyetlen hosszú csővezeték-rendszert képezzenek, a helyszínen kell összeheggeszteni az egyes darabokat, a heggesztést pedig speciális műanyaggal kell befedni. Az elkészült csővezetékek legtöbbször a föld alá kerülnek, jellemzően olyan területekre, ahol az emberi tevékenységet nem befolyásolják vagy veszélyeztetik.
A folyómedrek alá átereszek segítségével vezethetők el – ám ekkor speciális betonborítást is kap a magasabb nyomás miatt. A tengerek mélyére csőfektető hajóval történik a gázvezeték lerakása, de maga a heggesztés még a hajón készül el. Ha lehetséges, a “csőverés” módszerét alkalmazzák a szakemberek, ami alatt hidraulikus behajtási folyamatot kell érteni, amely során a csöveket behajlítják a földbe, így kiszorítva onnan a talajt, ami helyére bekerül. Ám előfordul, hogy a föld túl kemény ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Ekkor irányított fúrást végeznek helyette.
A távvezetékek mellé fontos, hogy hírközlő kábel is lefektetésre kerüljön: ezzel monitorozható és ellenőrizhető a csövek állapota anélkül, hogy újra ki kelljen őket ásni.
A szárazföldön a csővezetékek üzemi nyomása jóval alacsonyabb (80 bar), mint a tengerfenéken (200 bar), hiszen a víz alatt bírnia kell a nagy nyomást. Ez a nyomás folyamatosan csökken, ahogy a földgáz egyre közelebb jut a fogyasztókhoz, míg végül már csak millibar-ban lesz mérhető.
Maguk a csövek rendszerint acélból készülnek, természetesen korrózió elleni védelemmel. A hatalmas vezetékrendszer kétféle csőfajtából épül fel:
A szállítás során az egyik legfontosabb feltétel az állandóság. A földgáz esetében fontos, hogy a hőmérséklete ne lépje át az 50 °C-ot – ekkor ugyanis meg kell állítani, és le kell hűteni.
Emellett fontos a gáz haladásának sebessége is, mivel minél gyorsabban szeretnék célba juttatni. Ezt úgy érik el, hogy a különböző kompresszorállomások folyamatosan sűrítik (néhány száz kilométerenként), így felgyorsítva a haladását.
Emellett a minősége is rendkívül fontos, ezért mind a fűtőértékét, mind pedig a szén-dioxid tartalmát monitorozzák. Ezt a legtöbb esetben infravörös fénnyel teszik, ami átvilágít a gázon, és figyeli, hogy a benne található szénhidrogének mennyire nyelik el a fényt.
