Forrás: Portfolio.hu
A MET Central Europe Sales regionális elnöke drámai műként mutatta be az európai energiapiac alakulását, melyben prezentációját a “szereplők” energiaválság előtti állapotával kezdte. Az árazási stratégiával kapcsolatban kiemelte: az európai ipar sok éven keresztül az olcsó energia tézisére építette magát, ezt az orosz-európai kölcsönös egymásra utaltsággal lehetett elsősorban indokolni. A piacszerkezettel kapcsolatban pedig elmondható, hogy eltérő nemzeti energiamixek jellemzik a blokkot, ráadásul kevés a tényleges, döntési hatáskör Európa kezében. Ami pedig a versenyt és a szabályozást illeti: egy túlszabályozott piacon az volt a fókusz, hogy csökkenjenek a be -és kilépési korlátok. Európa ezen felül élen jár a dekarbonizációs törekvésekben, akár piacidegen támogatási rendszereken (pl. a KÁT Magyarországon) keresztül is, sőt, hajlandó volt visszaszorítani a földgázhoz kapcsolódó fejlesztéseket.
Az energiapiaci dráma alapkonfliktusa az, hogy ezek a szereplők nem igazán “bírják” egymást, a fent leírt négy tényező nehezen összeegyeztethető, a célok elérése érdekében valamelyik mindenképpen sérül, emeli ki a szakértő.
A bonyodalom során ezek a szereplők mind oda-vissza hatnak egymásra. Erre az alapállapotra robbant rá az energiaválság, ami azt okozta, hogy az európai energiafogyasztóknak egy év alatt ezermilliárd eurós nagyságrendű plusz terhet kellett kifizetnie. A reakció az volt, hogy
A fentiekből az következik, hogy a dekarbonizációs célok eléréséhez szükség van a rugalmasságra, azaz a földgázra. De adódik a kérdés: ki fogja ezt finanszírozni? Európa épp az elmúlt években bizonytalanította el a piaci befektetőket a szabályozás kiszámíthatóságát illetően. Ha viszont állami finanszírozásban kell ezt végig gondolni, ott még azt is meg kell ugrani, hogy hogyan lehet kivezetni a mára lassan fenntarthatatlan, megújuló beruházásokat segítő támogatási rendszereket nagyobb konfliktus nélkül? – sorolja a dilemmákat Szabó Gergely.
A jó hír az, hogy a mű tetőpontja, a drámai harc kiéleződése a Draghi-jelentéssel már elkezdődött, véli a szakértő. Ebben ugyanis szerencsére látszik, hogy Európa felismerte a problémát és elkezdett dolgozni a megoldáson, a jelentés a dekarbonizáció és az energiafüggetlenség ipari szempontú végiggondolását sürgeti, emeli ki a szakértő. Bár a földgáznak még sokáig fontos szerepe lesz, ez a dráma a végén a villanyról szól.
Mit tehetünk mi? – teszi fel a kérdést Szabó Gergely. Technológiai ugrás és egészen forradalmi energiatárolási fejlesztések nélkül, a következő 10-15 évben azon kell dolgoznia az iparágnak, hogy a napi keresleti profil “mozgatható” részeit a megújuló termelés kínálatához igazítsák. Vagyis egy menyugtató végkifejlethez sokkal tudatosabb tervezést kell megvalósíttatni az ügyfelek oldalán és át kell alakítani a fogyasztási gondolkozást: amennyire lehet, akkor kell használni az energiát igénylő termékeket, amikor a megújulók mennek a piacon, magyarul süt a nap vagy fúj a szél. Meg fogunk lepődni, hogy milyen tartalékok vannak egy ilyen gondolkodásmód átalakításban – zárta előadását a szakember.
