Forrás: NRGreport
Melyek a legnagyobb szakmai kihívások a területén? Lát olyat, amely 2025-ben is velünk maradhat?
Az energiaválság átmenetileg elterelte a figyelmet arról a témáról, amely az egész iparág jövője szempontjából stratégiai fontosságú, de 2024-ben végre ismét mindenki elkezdett az energiaátmenetre és az ezzel kapcsolatos feladatokra összpontosítani. Az energiaátmenet és a megújulók előretörése Magyarországon és a térségben is mindenhol felveti a kiegyensúlyozás témakörét, amelynek egyik kulcskérdése, hogy megoldást találjunk az árampiac strukturális problémáira. A fő kihívás tehát az árampiac jövőtálló irányainak kialakítása és a megfelelő lépések megtétele.
Egyelőre minden iparági szereplő silószerűen gondolkozik ezekről a kérdésekről. A szakmai érvek és a szabályozói törekvések keveredése közben még nincs egyértelmű, minden piaci szereplőt integráló álláspont arról, hogy merre kellene menni. A 2025-ös év legfontosabb feladata az lesz, hogy az iparági szereplők egyéni gondolatait közös alapra helyezzük és egységgé formáljuk.
Tudatosan választotta az energetikai szektort? Mi vonzotta leginkább?
Valójában nem tudatosan. Nagyon korán, még az egyetem utolsó évében kerültem gyakornokként az energiaszektorba. Pénzügyeket, kockázatkezelést, befektetés-elemzést tanultam, de a banki világot túlságosan rigidnek találtam, ráadásul a pénzügyi válság kellős közepén voltunk.
Az egyetemen megláttam egy álláshirdetést, így kezdtem 2008-ban a MOL-nál dolgozni. Két hét után majdnem felmondtam, mert szabályzatokat kellett olvasnom és véleményeznem. Ám egyszer csak kaptam egy rendkívül izgalmas modellezési feladatot, és azt hiszem, azóta vagyok szerelmes az iparágba.
Ön szerint mivel lehetne bevonzani a pályaválasztás előtt álló fiatalokat, hogy tudatosan az energiaszektor felé orientálódjanak? Mi a helyzet azokkal, akik pályamódosítás után szeretnének itt elhelyezkedni?
Két dolgot emelnék ki. Az egyik a vállalati kultúra, amely nem energiaszektor, hanem MET-specifikus. Látom, hogy annak a professzionális kultúrának és szakmai műhelynek, amit itt építünk, elkezd megjelenni a hatása a munkaerőpiacon – például azáltal, hogy a kollégák mesélnek róla. Két-három éve még tartottunk attól, hogy egy-egy pozíció kiírásánál találunk-e megfelelő embereket, ma viszont már a jobbnál jobb jelöltek érkeznek hozzánk, és ez nagyban köszönhető annak, hogy a vállalati kultúránk vonzó a piacon.
Lényeges még, hogy akár a hagyományos, akár a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik egy új kolléga, a legkisebb mozzanattal is a jövőt írja. Azt a közös jövőt, aminek az egyik legfontosabb kérdése az energiaátmenet, amely még se nem megoldott, se nem kitalált. Ráadásul nem is tűnik rövid folyamatnak, vagyis ha valaki most pályakezdő, és néhány év alatt megtanulja ezt az iparágat, még bőven lesz lehetősége hozzájárulni az energiaátmenet alakításához. Aki klímatudatos, és szeretne aktívan tenni a bolygónkért, a MET-nél lehetősége nyílik rá.
Mit tanácsolna azoknak, akik azon gondolkodnak, hogy az energiaiparban kezdjenek karriert? Mely skillek alapvetőek, és milyen „szupererők” segítenek a mindennapok során?
Bármilyen sablonosan hangzik, az embernek tényleg ismernie kell saját magát. Tudnia kell, hol van a legmeredekebb fejlődési görbéje. Egy ambiciózus munkatárs számára a fejlődési sebességnek és lehetőségeknek kell a legfontosabbaknak lenniük.
Nálunk tehát a szupererő az, hogy a kollégáinknak meglegyen a belső motivációja a tanulásra, tudjanak önállóan gondolkodni, és persze emberileg is rendben legyenek. Az állásinterjúknál azt keresem a jelöltekben, hogy csillog-e a szemük, amikor arról hallanak, hogy mivel foglalkozunk, milyen feladatokba, kihívásokba, projektekbe lehet nálunk bekapcsolódni.
Egy EU-s direktíva szerint 2026-ra a nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetői pozícióinak 40 százalékát nőknek kell betölteniük, sőt a tőzsdén jegyzett vállalatoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy felső vezetői pozíciók esetében ez az arány 33 százalék legyen. Ön szerint a mai fiatalok számára inspiráló lehet, ha több nőt látnak majd a későbbiekben vezetői pozícióban?
Alapvetően nem értek egyet a női kvótákkal. Minden kvótarendszer meritokrácia-ellenes gondolkodásmódhoz vezet, és előfordulhat, hogy valaki nem az érdemei alapján kerül egy pozícióba. Azt, hogy több női vezető legyen, egyedül kultúraváltással lehet elérni. Amíg a kultúra nem motiváló a női energia képviselői számára, nem lesz haladás.
Azt tapasztaltam, hogy a fiatalokat motiválja, ha több női vezetőt látnak. A METCE Magyarországnál a menedzsment fele nőkből áll, és erre a fiataloktól nagyon sok kedvező visszajelzés érkezik.
Hogyan tudják a szervezetek jobban támogatni és ösztönözni a nők elhelyezkedését és előmenetelét az energiaszektorban? Ön szerint csak kívülről ijesztő, vagy valóban nehéz terület az energetika?
Ez is a céges kultúra kérdése. Ahol része a kultúrának az elfogadás, megértés és empátia, ott a nők automatikusan megjelennek. Vannak még fontos tényezők: például ha a céges kultúra természetes és mindennapi része, hogy este tízkor kezdünk egy megbeszélést, ott nem lesznek nők, mert így a család és a hivatás nem összeegyeztethető. Megjegyzem, ott fiatal tehetségek sem lesznek, mert azt tapasztaljuk, hogy megjelent egy új generáció, amelynek nagyon fontos a munka–magánélet egyensúly, a saját határuk védelme. Naponta tanulom ezt tőlük.
Azt, hogy az energetika kívülről ijesztő-e, nem tudom megítélni. Én 18 éve ebben vagyok, így nekem biztosan nem az. Szerintem inkább inspiráló és komplex.
A legtöbb cég elkezdett koncentrálni az ESG-törekvésekre. Önöknél milyen környezeti és klímabarát intézkedéseket vezettek be, vagy vezetnek be a jövőben?
A MET Csoport nemrég tette közzé első fenntarthatósági jelentését, amelyből kiderül, hogy 2023-ban a beruházásainak 70 százalékát zöld projektekre fordította. A cégcsoport folyamatosan átalakítja a portfólióját, és növeli részesedését a megújuló energiatermelésben. Ez beruházásigényes tevékenység, ezért is fontos, hogy a MET saját tőkét fektet a megújulókba. Ezentúl az elmúlt majdnem két évtizedben szerzett szakmai tudással is segítjük az energiaátmenetet, mert abban hiszünk, hogy akkor tudunk jövőbe mutató szabályozási kereteket kialakítani, ha a közös gondolkodásba a piaci szemléletmódot is integráljuk.
