Forrás: Portfolio.hu
A gázfogyasztás egész Európában csökken, és Magyarország sem kivétel ez alól. Bár energia- és CO2 kibocsátás-megtakarítás szempontjából ez kifejezetten üdvös, az infrastruktúra és az elosztóhálózatok szempontjából okozhat gondokat. Az egyre alacsonyabb fogyasztás, illetve az elektrifikáció előírányozzák a fogyasztók számának csökkenését is, amely – az infrastruktúra fenntartása mellett – óhatatlanul tarifaemelkedést, a rendszerhasználati díj növekedését jelentené.
Mátrai Károly, az MVM Csoport vezérigazgatója elmondta, hogy a cseh piacon (ahol az MVM 1,5 millió fogyasztót szolgál ki), havonta 1500 fogyasztó válik le véglegesen a hálózatról, és jó eséllyel más fűtési megoldást választ. A tendencia egyértelmű, és bár Magyarországon még nem indult el, de hazánkban is ez várható. A gázfogyasztás mértéke összességében nem valószínű, hogy jelentősen csökkenni fog, a lakossági és ipari fogyasztáscsökkentést a 3, újonnan épülő CCGT fogja ellensúlyozni.
Torda Balázs, az OPUS TIGÁZ, OPUS TITÁSZ vezérigazgatója elmondta, hogy a vállalat az ország gázfogyasztóinak 40 százalékát látja el. A fogyasztók számának csökkenését nem tapasztalja, sőt némi növekedés is látható, a fogyasztás visszaesése azonban drámai, bizonyos szegmensekben eléri a 30%-ot is. A pazarlás visszafogása természetesen előremutató, de további csökkenés a jelenlegi finanszírozási modellben, és tarifák mellett ellehetetlenítené az infrastruktúra fenntartását, óhatatlanul összeomláshoz vezetne.
A MET Csoport nemzetközi energiacég magyar vállalata szerint a saját ügyfélkörének jövő évi fogyasztás-előrejelzései 8%-os csökkenést mutatnak az előző gázévhez képest, amit a gazdasági környezet kedvezőtlenné válásával és a termelékenység, profitabilitás csökkenésével magyaráznak. Kevesebb termeléshez, kevesebb földgázra is van szükség – emelte ki Szekeres Eszter, a MET Magyarország vezérigazgatója.
Králik Gábor, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal energetikáért felelős elnökhelyettese szerint a gázfogyasztás-csökkenés valóban problémás a rendszerhasználati díjak fenntarthatósága szempontjából, de a gáztranzit fenntartásával valamelyest ezt lehet ellensúlyozni. Ez már csak azért is fontos, mert a tranzitgáz keverőgázként is funkciónál, amely a hazai kitermelésű földgáz magasabb CO2 tartalmát tudja csökkenteni, ezáltal garantálva a hazai kitermelés maximális kihasználását. Ezen felül érdemes lenne átgondolni olyan eddig bebetonozottnak tűnő szabályokat, mint az ingyenes gázhálózati csatlakozás lehetősége.
Beck Zsófia, a BCG energia és fenntarthatósági CEE ügyvezető igazgató partnere szerint, ezzel a problémával nem Magyarország küzd egyedül. Mindenhol más megoldással próbálkoznak, vannak olyan országok, ahol igyekeznek bizonyos könnyen izolálható fogyasztókat levágni a hálózatról, és segítsenek nekik más fűtési módra átállni. Vannak olyan országok, amelyek biogázzal keverik a földgázt, hogy így érjék el a zöldkitűzéseket, ezért fontos a fogyasztás fenntartása, és vannak olyanok, mint Magyarország is, amely reaktív fejlesztésekkel igyekszik a hálózat versenyképességét megőrizni. Minden számítás azt mutatja, hogy itthon 2040-ig valójában nincs rentábilis esély levágni fogyasztókat a hálózatról.
A gázimport és gáztranzit minden évben kérdéseket vet fel a tél előtt, és ez most sincs másként. Az ország gáztárolói közel tele vannak, nincs ok az aggodalomra. Szekeres Eszter szerint az ukrán gáztranzit ilyen módon biztos, hogy nem fog folytatódni, de a leállás sem jelentene a magyar energiaellátásra jelentős kockázatot, a Török Áramlaton érkező gáz haladása jelenleg geopolitikailag is támogatott. A probléma Európa magas importfüggősége miatt a megfizethetőségi kérdés, a régióba érkező gáz ára nagy többségében valamilyen nyugat-európai tőzsdei árhoz van kötve. Emellett az LNG nagyobb aránya a forrásportfólióban volatilisabbá tette az árakat és növelte a globális árkitettséget, azaz rövid távon a végfogyasztói árak abszolút szintje külső, globális hatások eredménye.
Hasonlóan látja az LNG piacmeghatározó szerepét Mátrai Károly is. A cseppfolyósított földgáz a kikötőben még versenyképes áron van, de mire csővezetéken eljut Magyarországra, a tranzitdíjaknak köszönhetően teljesen versenyképtelenné válik.
Az árampiacon szintén fájdalmas folyamatok mennek végbe. Králik Gábor a KÁT és hasonló "hamis ösztönzők" szerepére hívta fel a figyelmet. A lakossági rezsicsökkentés, a KÁT, és a háztartási kiserőművek szaldóelszámolása mind-mind olyan eszközök, amelyek távolabb visznek a piactól. A villamosenergia- és gázrendszer egyáltalán nem működik együtt. A villamosenergia-hálózat további bővítése elképesztően rossz kihasználtsággal működne - utalt rá.
Európai szinten is egyre nagyobb feszültséget szül a korábbi támogatási formák fenntartása, mert a piaci mechanizmusoktól való elmozdulás számos torzuláshoz vezet. Vége lehet napelemes támogatások időszakának?
A MEKH mindenképpen elindulna egy olyan irányba, ahol idősávos árazási mechanizmussal működik a tarifarendszer, ösztönözve a fogyasztókat, hogy bizonyos időszakokban fogyasszanak, ennek részleteit a reggeli előadás során Ságvári Pár elnökhelyettes már részleteiben is jelezte.
Luczay Péter, az ALTEO vezérigazgató-helyettese szerint a zöld átállás hosszútávon jelentős költséget generálhat az ipari fogyasztók számára, amelyek csökkentésére számos gyorsan végrehajtható és egyszerű intézkedés is megvalósítható. A lakossági oldalon ugyanakkor a rezsicsökkentés eltávolítja a fogyasztót a piaci realitásoktól, ami kontraproduktív lehet. A fogyasztói magatartásban így nehéz jelentős attitűdváltozást elérni. A fogyasztók legfőbb motivációja a fogyasztáscsökkentésre, vagy a szokások változására: a villamosenergia ára. Amennyiben valamilyen formában a lakosság is szembesülne az általa elhasznált energia tényleges árával, minden bizonnyal sokkal megfontoltabbá, illetve motiváltabbá válna, hogy a fogyasztását a piaci viszonyokhoz igazítsa.
Mind a villamosenergia piaci ára, mind a rendszerhasználati díjak a legmagasabbak között vannak Európában, amit az ipari fogyasztók érzékelnek, ezzel szemben a lakossági áramár az egyik legalacsonyabb a kontinensen. Mivel mára az energiatermelés oldalán is jelentős a lakossági szerepvállalás, az általuk megtermelt áramot sokkal jobban kellene menedzselni, a lakosság magatartását kellene jobban közelíteni a piaci viszonyokhoz, hiszen felesleges akkor áramot termelni, amikor annak negatív ára van a piacon.
Szekeres Eszter szerint meg kell találnunk azokat a tényezőket, amikre valós hatásunk van, és ennek legfontosabb pillérei a villamosenergia rugalmassági piacán találhatóak – pl. keresletátrendezési motivációs faktorok beépítése fogyasztói oldalon, tiszta és stabil szabályozási környezet, vagy a naperőművek racionális leszabályozási lehetőségeinek megteremtése.
A lakosságra hárítani a teljes felelősséget hiba lenne - mondta Mátrai Károly. Az MVM dolgozik a hálózat-üzemeltetőkkel az adatcsere programokon, de ez többezer eszköz hálózatba kapcsolását jelenti, ugyanakkor az év végére megtörténhet. A rugalmasság szempontjából a vállalati szereplőknek is van felelőssége, és vannak pozitív példák: van olyan cég, amely az aktuális energiaárhoz igazította a napi működését.
Az atomenergia hogyan tudna segíteni a felvázolt képen? Jákli Gergely, a Paks II. Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint, hiba lenne az atomenergiára bármilyen módon is kiegyenlítő energiaként gondolni, az atomerőmű zsinórtermelésre alkalmas. Igaz, hogy Paks II. már naponta kétszer 50 és 100 százalékos teljesítmény között skálázható lesz, de a fő feladata egyértelműen nem ez. Van olyan kapacitás az országban, amit jóval egyszerűbb leszabályozni, mint egy atomerőművet. Fontos lenne, hogy az atomenergiához kapcsolódó bürokrácia valamelyest csökkenjen, és az engedélyeztetési eljárások, és maga az építkezés is gyorsabban történhessen.
Mátrai Károly szerint az is problémát jelent, hogy az EU-s szabályozás értelmében jelenleg Paks I. és Paks II. két teljesen külön entitást jelent, ugyanakkor a Paks I. üzemidő hosszabbításának köszönhetően valószínűleg 20 évig a két létesítmény együtt fog üzemelni, így elengedhetetlenné válik - márcsak biztonsági szempontból is, - hogy együtt működtessék őket.
Luczay Péter hangsúlyozta a jogszabályi, illetve hatósági szabályozás és piaci működés egészséges egyensúlyának jelentőséget. Hozzátette: bizonyos területeken van tér egyszerűsítésekre, piaci irányba terelésre, esetlegesen dereguláció végrehajtására is.
Az elkövetkezendő évtizedben elképesztő forrásokat kell az energiahálózatok, és energiatermelés fejlesztésére fordítani. Torda Balázs szerint nem szabad már olyan fejlesztéseket végigvinni, amiket az elmúlt években, például kapacitásbővítés terén elhatároztak. Át kellene gondolni a további 5000 MW napelemes kapacitás beépítését is, mert energiatárolók nélkül inkább kontraproduktív, mintsem segíti a zöldátállást, és tovább növeli a rendszerhasználati díjakat.
Szekeres Eszter kiemelte, hogy a megújuló energiatermelés nem csak a zöld célokat, hanem az importfüggőség csökkentését, ezáltal az ellátásbiztonság növelését is szolgálja, amely szintén kiemelt cél a fejlesztések során.
Mátrai Károly az európai fellépést, "saját lábon állást" hangsúlyozta, amiben Magyarország nem áll rosszul, számos projekt fut, Paks II. megvalósítása pedig jóval előrébb tart, mint más terveké.
A jövő kihívásai között Luczay Péter azt emelte ki, hogy egyaránt 2026-ban kerül sor a MARI és PICASSO európai szabályozási platformokhoz való csatlakozásra, illetve kb. 450MW/900MWh tároló kapacitás megjelenésére, amelyek jelentősen át fogják alakítani a szabályozási és kiegyenlítő energia piacokat.
A MEKH véleménye szerint fontos lenne, hogy a távfűtés, a gáz, a villamosenergia, mint diszciplínák ne egymás mellett, hanem közösen legyenek kezelve és egyben szabályozva is, hiszen országos szinten kell értelmezni az energiaellátást, nem pedig önállóan a különböző ágakat. Önmérsékletet kér az olyan piaci szereplőktől, akik megtehetik, hogy ne mindig termeljenek, akkor is, amikor túlterhelt hálózat.
Beck Zsófia végül azt jegyezte meg: felülvizsgálná a zöld átállás menetét. Nem a célokat vizsgálná felül, hanem az oda vezető út sebességét, és az eszközöket, mert azok a tényezők, amelyeket az EU meghatározott, egyértelműen csökkentik a versenyképességünket.
