Forrás: Portfolio.hu
Portfolio: Az energetikai trilemma, azaz az ellátásbiztonság, a megfizethetőség és a fenntarthatóság hármasa közül az energiaválságos hónapokban egyértelmű volt, hogy az ellátásbiztonság a legfontosabb szempont, tehát az, hogy jusson el az egyes tagországokba és a fogyasztókhoz az energia. Most az önök megítélése szerint melyik pillér a legfontosabb, egyáltalán lehet közülük valamelyiket az első helyre tenni?
Endersz Frigyes, az E.ON Hungária Csoport Asset management igazgatója: a három tényező közül most is az energiaellátás biztonsága a legfontosabb, csak nem okoz akkora problémát a fenntartása, mint tavaly. A trilemma másik két lábánál az egyensúlyt érdemes kiemelni, ugyanis egyik tényező sem fontosabb a másiknál, nincs egyértelmű prioritás. A pillérek nem egymásnak ellentmondó tényezők, a fenntarthatóság mögött a zöld energián túl ott van az energiahatékonyság is, az energiahatékonyság pedig nincs ellentétben a megfizethetőséggel.
Feldmájer Benjámin, Schneider Electric Zrt. fenntarthatósági vezetője: ez egy olyan trilemma, ahol nem egyenlőek a pillérek – közülük a fenntarthatóság az egyetlen olyan ág, ami közép és hosszú távon garantálja az energiaellátás biztonságát és az alacsony árat is. A legjobban az támogatja az energiabiztonságot és a függetlenséget, ha otthon termeljük meg az energiát – az elosztó és átviteli hálózat számára nagy feladat mindezt kezelni. Hosszú távon azonban az alacsony ár és a stabil ellátás nem vezetnek fenntarthatósághoz, a fenntarthatóságból azonban közép-hosszú távon következik a másik két pillér.
Kiss László, energetika és energiahatékonyság igazgató, MET Central Europe: rövidebb időszakok során az egyes célok közötti fontossági sorrend változhat, de hosszú távon a három pillérnek egyensúlyba kell kerülnie a legoptimálisabb módon, a hosszú távú fenntarthatóság érdekében. Európai uniós, vagy akár magyar szinten nézve az ellátásbiztonság terén most nyugodtabbak a kedélyek, mint tavaly, mondhatni egyfajta megnyugvás van, köszönhetően többek között a rendkívül magas európai és hazai gáztárolói töltöttségeknek, a felhasználói igények csökkenésének, az LNG-beruházásoknak és annak, hogy folyamatosan érkezik a földgáz a Török Áramlaton keresztül a kontinensre. Ám nem szabad ebben a helyzetben sem hátradőlni, folyamatosan keresni kell a diverzifikációs lehetőségeket és élni velük, mind az állam, mind a vállalatok oldaláról, helyzettől és időszaktól függetlenül.
A megújuló energiaforrások és a dekarbonziáció tekintetében pedig fontos kiemelni, hogy Kína irányából jelentős, 3 GW panelgyártó kapacitás lép be, ami az európai piac számára is kedvező hír, illetve az is, hogy a napelemárak közel a felére csökkentek. Ezen a területen azonban vannak kedvezőtlen mozzanatok is, az infláció miatt emelkedtek a munkabérek, melyek hatását a panelek árcsökkenése sem tudja kompenzálni, illetve a kamatok, a finanszírozási költségek emelkedésével a beruházások drágábbak lettek, ez a megújuló irányt képviselő vállalatok lendületét visszafogja, hosszabb megtérülési idővel kell számolniuk. A szabályozásii oldalról tekintve pedig az lassítja a megújuló beruházásokat, hogy az európai villamosenergia-piaci modell még nem tiszta, a vállalkozások számára nem látható egyértelműen, milyen üzleti és szabályozási környezetben kell majd működniük. Az energiahatékonysági projektekben továbbra is magas gazdasági potenciál van, de ahhoz, hogy a vállalkozások valóban aktivizálódjanak az energiahatékonyság területén, olyan helyi szakpolitikai intézkedésekre lesz szükség, amelyek érdemben segítik őket a projektjeik finanszírozásban.
Kovács Antal, MVM Paksi Atomerőmű kommunikációs igazgató: a trilemma tekintetében fontos kiemelni, hogy mindent a fenntarthatóság szemüvegén keresztül kell nézni – akár az árakat, akár az ellátásbiztonságot nézzük. Az atomerőművi fejlesztésekre reflektálva pedig el kell mondani, hogy a magyar ellátásbiztonság fontos pillére lehet az üzemidő-hosszabbítás, azaz az első blokk 2057-ig kitolt hatékony és biztonságos üzemelése.
Ságodi Attila, vezető partner, EY-Parthenon és EY Energia Szektor: a fenntarthatóság a legfontosabb a trilemmából, ahogy azt például friss levelében Ferenc pápa is hangsúlyozta. Ságodi stratégiai megközelítésből kiindulva, a tapasztalatai alapján azt is nagyon fontosnak tartja rögzíteni, hogy a hármas jelentéskörnek mi a pontos értelmezése – ezek a kifejezések ugyanis mást jelentenek egy erőműben, mást gazdaságilag, mást egy kereskedőnek és megint mást egy társadalomnak, ami így a választ és annak mélyebb tartalmát is befolyásolja.
Sverla Viktor, Stratégiai Vezető, Mol-csoport: fontos, hogy az energiaátmenet gazdasági szempontból is legyen fenntartható. A zöld átmenet alapvetően azért fontos, mert a saját életterünket és a környezetünket szeretnénk megóvni vele, tehát tulajdonképpen magunkért csináljuk. Éppen ezért a céllal ellentétes hatású az, ha pont a zöld átmenettel romboljuk le a gazdaságainkat. Ha problémák vannak az ellátásbiztonsággal és nincs energia, akkor a másik két pillérről nem is lehet érdemben beszélni. Az energiaválságos időkben a társadalom és a szabályozók is ennek az ágnak a fontosságára voksoltak elsőként, a második legfontosabb pedig az ár volt a három tényező közül, nem a fenntarthatóság. Ez abban a tekintetben logikus válaszreakció, hogy a legrövidebb távon érzékelhető következménye az energiahiánynak van, ezt követően a megváltozott árkörnyezet fájhat a lakosságnak és a gazdaságnak, és csak hosszú távon ütközik ki a fenntarthatóság hiánya. Krízis helyzetben pedig a rövid távú problémákra fókuszálunk. Ez nem jelenti azt, hogy a fenntarthatósággal ne kellene foglalkoznunk, épp ellenkezőleg, a zöld energiaátmenet végrehajtása kritikus feladat, azonban egy észszerű átmenetre van szükség, ami nem veszélyezteti sem az energia rendelkezésre állását, sem pedig a megfizethetőségét.
Vedres Péter István, Fenntartható Fejlődés Főosztály főosztályvezető, MEKH: érdemes a trilemmát kibővíteni egy negyedik dimenzióval, mégpedig az idővel. Nem mindegy ugyanis, hogy rövid távon mi fog történni, valamilyen külső hatás miatt ki tud alakulni egy olyan helyzet, hogy az ellátásbiztonság lesz hangsúlyos és akár állami intervencióra is szükség lehet. Hosszú távon azonban az egyensúly a fontos. Visszatérve a három pillérre: az energiahatékonyság támogatja az ellátásbiztonságot a kevesebb energiafelhasználás miatt, és ezzel párhuzamosan a rendszer rugalmasságát is tudja növelni (fenntarthatóság). A hatékonyság tehát a legfontosabb, ennek apropóján vezette be a kormányzat az EKR-rendszert. Ennek keretében március óta újabb 600 projekt lett bejelentve, ezzel együtt az első két évet együtt nézve összesen 2600 projektnél járunk. Ezekkel a projektekkel hatékonyan csökkenthető a magyar ipar energiafelhasználása (eddig 3 PJ megtakarítás), ez pedig versenyképességi kérdés is.
Portfolio: Az energiahatékonyság apropóján például jelentős napenergia-kapacitások épültek ki, ennek a kiegyenlítése is egy nagyon fontos téma jelenleg, mik ezzel kapcsolatban a vélekedések? Milyen egyéb kihívások vannak az energiahatékonyság terén?
Feldmájer Benjámin: a magyar energiarendszer láthatósága viszonylag alacsony – hogy javuljon a rendszer rugalmassága és hogy „megnyíljanak az energiahatékonysági csapok”, ahhoz a digitalizálás lenne a legfontosabb.
Ez a gazdasági hatékonyságot is elősegíti és támogatja a fenntarthatóságot, egy digitalizált rendszer tudja csak befogadni az új energiát – mondhatjuk, hogy ez az új energia világa. A digitalizációnak köszönhetően az energetikai trilemma elemei összekapcsolódnak és egymást erősítik.
Kiss László: az energiahatékonyság területén nagy megtakarítási lehetőségeket látunk, és ezen az üzleti területen tovább fogjuk erősíteni a MET Csoport által kínált komplex termék- és szolgáltatás-portfóliót. A hazai gazdaságban azonban célzott, hatékony szakpolitikákra van szükség ahhoz, hogy az energiahatékonyság elérését célzó beruházások nagy számban valósuljanak. A nyáron kijött az energiahatékonysági direktíva módosítása, aminek vannak olyan elemei, amelyek a tényleges üzletmenettel és jelenlegi gazdasági faktorokkal összevetve erősen megkérdőjelezhetők – például nehezen magyarázható, hogy 2024 elejétől korlátozzák a fosszilis energiahordozókat közvetlenül elégető technológiákban megvalósított energiahatékonysági intézkedések tagállami elszámolhatóságát, illetve bizonyos feltételekhez kötik. Ezzel szemben sokkal inkább pozitív ösztönzőkre lenne szükség az európai uniós és a hazai szabályrendszerben is. Az energiahatékonyság, de a teljes energiaátmenet megfelelő szakemberek, mérnökök nélkül nem lesz megvalósítható. Jelenleg az a tapasztalat, hogy nagyon kevés elérhető mérnök van a piacon. Számos mérnökhallgató már az egyetemi képzés alatt kap külföldi vállalatoktól ösztöndíjat, és inkább külföldön helyezkedik el, emellett nyugdíjba is sokan elmentek és el fognak menni a jelenleg még aktív mérnök-generációkból. Ezek ismeretében kritikus kérdés lesz a szakember-hiány.
Az energiahatékonyság és az elektrifikáció folyamatának eredőjeként (például a hőszivattyúkra való átállás a kondenzációs gázkazánokról) előálló, csökkenő földgázfelhasználás az elosztóvezetékek kihasználtságát is lényegesen le fogja rontani, így az eszközalapú megtérülés mentén meghatározott hozzáférési díjak jelentős emelkedését idézheti elő, amely kritikus lehet a fogyasztói megfizethetőség oldaláról. Kérdés, hogy megfizethető lesz-e a díj a fogyasztók számára, vagy még inkább ösztönözve lesznek arra, hogy lecseréljék a földgázt villamos energiára. Ezzel szemben a földgázszállító rendszeren ellentétes folyamat következhet be. A tervezett három gáztüzelésű erőmű, valamint ideális esetben a régió földgázáramlási viszonyainak kedvező átrendeződése - gáztranzit növekedése a hazai szállítórendszeren keresztül – miatti földgázforgalom-növekedés nagyon kedvező hatást gyakorolhat a szállítórendszeri tarifákra.
Portfolio: Merre tartanak jelenleg az üzemanyagárak, milyen tényezők határozzák meg az árakat a magyar kutakon?
Sverla Viktor: az üzemanyagáraknál fontos azt látni, hogy egy piaci alapú árazást követ a Mol a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi oldalon is. Előbbinél nemzetközi, a Moltól független benchmarkokat követ, a kiskereskedelemben pedig a hazai versenytársak és a környező országok szereplőinek árazását veszik alapul. Amennyiben nagy különbség adódna az árazásban, akkor beindulna a benzinturizmus, ami kerülendő. Ebből következik, hogy a régiós üzemanyagárakat tekintve a középmezőnyben helyezkedünk el, ezzel az árazási politikával tudjuk fenntartani a regionális piaci egyensúlyt. Az ország energiaellátását figyelemben tartva nem lehet azt megtenni, hogy az árak bármelyik irányba jelentősen kilengjenek, ez ugyanis felborítaná az üzemanyag-áramlásokat a régióban és könnyen részleges áruhiányhoz vezetne.
