Forrás: NRGreport
A 2023. decembere és 2024. februárja közötti időszak – amelyet boreális télnek is neveznek, szemben az októbertől decemberig tartó naptári téllel – a valaha mért második legmelegebb periódus volt Európában, illetve a legmelegebb a Földön. Az európai átlaghőmérséklet 1,4 °C-ot nőtt a korábbi, 1991 és 2020 közötti átlaghőmérséklethez képest.
Ezzel szemben az északi félteke 60. szélességi fokától felfelé negatív hőmérsékleti anomáliákat mértek, és néhány területen a legalacsonyabb hőmérsékleti rekord is megdőlt.
Az enyhe időjárás és a gyenge ipari termelés együtt ahhoz vezetett, hogy a teljes európai gázkereslet 19 százalékkal a 2017-2021-es átlag alatt maradt, miközben a földgáz ára a tél eleji 41 euróról 2024. február végére 25 euróra esett. A földgáztárolók töltöttsége az Európai Unióban a tél végén 63 százalékon állt, ami két százalékkal magasabb volt, mint tavaly télen.
Az időjárás továbbra is döntő szerepet játszik majd az európai kontinens energiapiacának alakulásában. A tél előtti időszak bizonytalansága és a légkör kaotikus jellege hozzájárul a nagykereskedelmi energiaárak ingadozásához.
Az energiatermelésbe egyre inkább bekapcsolódnak a megújuló energiaforrások, ezért a piaci szereplőknek fontos szem előtt tartaniuk az időjárás változásait, mivel ezek hatással vannak a hatékonyságra. Az elmúlt hetekben Európa nagy részén – az Ibériai-félszigetet kivéve – meglehetősen gyenge volt a szélenergia-potenciál, amely még inkább növelte a gázalapú energiatermelés iránti keresletet. Ezen felül a hó mennyisége és a hóolvadás mértéke várhatóan – mint minden évben április felé közeledve – döntő szerepet játszik a folyami vízerőművek energiatermelésében, valamint a tározók feltöltésében.
Ez több kérdést is felvet. Mennyire bízhatunk a megújuló energiaforrásokban? Milyen mértékű hóolvadásra számíthatunk? Mindezekre a meteorológia tudománya részben választ adhat. A determinisztikus előrejelzés ötnapos előrejelzésre alkalmas, azon túl nem ad elég pontos adatokat. A valószínűségi időjárás-előrejelzés azonban sokat fejlődött az elmúlt években, így konkrétabb információkkal szolgálhat, amelyek segíthetnek az energiaszektor szereplőinek a stratégiai döntések meghozatalában.
Ráadásul a világ legerősebb szuperszámítógépein futó, fizikai háttérrel nem rendelkező gépi tanulási modellek csatlakoztak a meglévő meteorológiai modellekhez az időjárás-előrejelzés terén. Az eddigi eredmények rendkívül ígéretesek.
Az időjárás-előrejelzési modellek és az éghajlatot előrejelző modellek közötti különbség elsősorban a kiszámíthatóságban van. Az időjárás-előrejelzéshez a légkör pontos leírására, majd a fizikai egyenletek megoldására van szükség. Az éghajlati előrejelzés modelljei az antropogén – a környezetet befolyásoló emberi – tevékenységekre, illetve az ezekhez kapcsolódó kibocsátásokra, a föld használatára és egyéb tényezőkre vonatkozó feltételezéseken alapulnak.
Az ilyen éghajlati modellek értékes eszközök az éghajlati forgatókönyvek és az ehhez kapcsolódó nemzetközi szintű szakpolitikák kidolgozásánál.
