Forrás: NRGreport
Vasilis Pappas, a közel 1000 munkatársat foglalkoztató, 14 európai országban és Szingapúrban jelenlévő MET Csoport vezető meteorológusa a Neue Zürcher Zeitung svájci napilapnak elemezte Svájc szélenergia-potenciálját. Megállapításai meghatározták az energiavállalat befektetési terveit.
Az NZZ cikkéből kiderül, hogy Pappas nemrég egy olyan piacot vizsgált meg közelebbről, amely korábban nem volt a MET Csoport fókuszában: Svájcot. Azt szerette volna kideríteni, hogy az ország alkalmas-e szélturbinák építésére, és hogy a vállalatnak megéri-e befektetni e téren.
Kritikus hangok szerint – például a „Blackout stoppen” nevű kezdeményezés szerint, amelynek célja, hogy feloldják az új atomerőművek építésének tilalmát – a szélenergia nem alkalmas a sűrűn lakott és szélszegény Svájcban áramtermelésre.
Az állítás megcáfolása komoly kihívás volt Pappas számára. Szimulálnia kellett a szélsebességet és a szélirányt. Svájcban, amely többnyire dombos vagy hegyvidéki, ez sokkal nehezebb, mint az olyan, túlnyomórészt sík országokban, mint Németország vagy az Egyesült Királyság. Elemzését ezért nem csak a svájci időjárási adatokra alapozta, hanem olyan átfogó adatokat is figyelembe vett, amelyeket az Európai Unió űrprogramja keretében gyűjtöttek.
A probléma ezzel az volt, hogy az elemzés a svájci szélhelyzetre vonatkozó forgatókönyvek óriási számát eredményezte. Pappas mesterséges intelligenciát használt az adathegyek feldolgozására,. ezt a módszert már más európai régiókban is alkalmazta a szélenergia hozamának értékelésére. Így sikerült a forgatókönyveket a legvalószínűbb esetekre redukálnia.
Az eredmény: „Svájc jelentős szélenergia-potenciállal rendelkezik” – mondta Pappas a NZZ-nek. Úgy vélte, hogy a szélenergiába való beruházásoknak van értelmük, és sok ígéretes helyszín van. Ide tartozik Nyugat-Svájc, ahol a 47 meglévő svájci szélturbina nagy része található.
Máshol is vannak ígéretes hozamú területek: például a Jura és az Alpok északi oldala közötti fennsíkon, az Alpoktól északra fekvő Föhn-völgyekben vagy az alpesi hágók mentén. Összehasonlításképpen: a területét tekintve kétszer akkora Ausztriában jelenleg mintegy 1400 szélturbina található.
A kutatásból az is kiderült, hogy Svájcban a szél gyakran egyenletesen fúj, és viszonylag ritkán változtatja az irányát. Mindkettő ideális a szélturbinák számára.
Pappas szerint vannak más tényezők is, amelyek ésszerűvé és pénzügyileg jövedelmezővé teszik a svájci szélturbinákat. Akkor termelnek villamosenergiát, amikor arra különösen nagy szükség van. A legtöbb hozamot télen termelik – akkor, amikor Svájcban kevés az áram, hiszen magasabb a fogyasztás, a vízenergia termelése pedig alacsonyabb.
Ráadásul gyakran vannak olyan időjárási körülmények, amikor a szomszédos Németországban és Franciaországban enyhül a szél, így a szélenergia hozama is csökken, míg Svájcban felerősödik. Ennek okát az Atlanti-óceánon kialakuló viharok jelentik, amelyek aztán Dél-Európa és Svájc felé terelődnek. A hazai szélenergia ilyen helyzetekben különösen értékes az országnak. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha Svájc áramot szeretne importálni, de az Európához fűződő zavaros viszonya miatt nincsenek meg a szükséges kapacitások a határon.
A MET Csoport a lehetőségeket mérlegelve úgy döntött, hogy beruház. A közelmúltban 25 százalékos részesedést szerzett a valais-i székhelyű Swisswinds szélerőműpark-fejlesztő cégben. A Swisswinds jelenleg több svájci szélerőmű megvalósításán dolgozik.
A döntésben nemcsak a házon belüli meteorológus elemzései játszottak szerepet, hanem a technológia fejlődésével kapcsolatos meglátások is. A szélturbinák nagyobbak és erősebbek lettek az elmúlt években. Sőt, a Forma-1-ben vagy a repülőgépek építésénél is alkalmazott technológiáknak köszönhetően a gyengébb szeleket is jobban ki tudják használni – mondta az NZZ-nek Christian Hürlimann, a MET Csoport megújuló energiaforrásokért felelős vezérigazgatója.
Emellett a karbantartás is könnyebbé vált. Ez azért fontos, mert Svájcban a szélturbinákat olyan területeken kell megépíteni, ahol télen méteres hó van, így a rendszerek sérülés esetén gyakorlatilag hozzáférhetetlenné válnak.
A szélturbinagyártók ezért Hürlimann szerint a prediktív karbantartásra összpontosítanak. Az érzékelők mérik az egyes szélturbinák teljesítményét, a szokatlan zajokat, rezgéseket és hőmérséklet-ingadozásokat pedig mesterséges intelligencia segítségével elemzik. Az eredménytől függően a programok az alkatrészek cseréjét javasolják, mint megelőző intézkedést. Ez optimális esetben nyáron történik, amikor a szélenergia-termelés amúgy is alacsonyabb. Így biztosítható, hogy a jövedelmező téli időszakban a meghibásodások kivételek maradjanak.
Hürlimann szerint a szélturbinák más módon is fejlődtek. Fel lehet szerelni őket például olyan rendszerekkel, amelyek jégtelenítik a rotorokat. Figyelmeztető rendszerek képesek gondoskodni arról, hogy a turbinák kikapcsoljanak, ha nagy madárrajok vannak a közelben.
Hürlimann úgy véli, hogy Svájcnak a lehető legtöbb különböző villamosenergia-termelési technológia keverékére van szüksége. Meggyőződése ugyanakkor, hogy a szélenergia télen nagy mértékben hozzájárulhat az energiaellátáshoz, és kijelentette, hogy a MET Csoport több szélturbinát szeretne építeni Svájcban.
