Forrás: Százhalombattai Hírtükör
Valóban lenyűgöző látványt nyújtanak a több mint 200 méter magas építmények, amelyek nappal messziről látszanak, éjszaka pedig igazodási pontként is szolgálnak piros jelzőfényükkel, amiket időnként cserélni kell a biztonságos légi közlekedés érdekében – meséli Horváth Péter.
Az átlagos szemlélődő nem is sejti, mennyi minden változott a kezdeti fosszilis korszakhoz képest; erről egy 2018-as, „Csak a kémények a régiek” című Hírtükör cikkben is nyilatkozott a vezérigazgató, és bizony sok fejlesztés történt azóta is.
„Azokat a turbinákat és kazánokat, amik a kémények füstgázforgalmát biztosították, évtizedekkel ezelőtt elbontottuk, már írmagjuk sincs, és új technológiájú termelőegységek vették át a helyüket, ami azonban nemigen látszik a „kerítésen kívülről”. A fejlesztések hozadéka az is, hogy jóval kevesebb munkatárs szükséges az automatizált, modern berendezések irányításához – 70 fő –, így az erőmű már kevésbé kapcsolódik a városhoz, ahonnan korábban naponta akár ezer szakember is érkezett az üzemhez”.
Vannak olyan erőművek, ahol ma már robotkutyák végzik a rendszeres terepi bejárások jelentős részét, ez a Dunamentiben még nem várható. Azonban az egységek termelését a piaci igényekhez igazító kereskedési robotok dolgoznak az erőműben, illetve a G3-as blokk megfelelő működését már évek óta ún. ’digitális iker’ is folyamatosan felügyeli, és időben jelez, ha a valós egység valamely üzemi paraméterén anomáliát észlel.
A folyamatos beruházások nem látványosak a környezet számára, ezeket csak a korlátozott számú látogatót fogadó Erőművek Éjszakáján vagy a Battai Napokon, „kisvasutas” kitérővel igyekszik az erőmű bemutatni minden évben az érdeklődőknek.
Az első füst 1963-ban szállt fel a legdélebbi, karcsúbb kéményből, aminek blokkjához a DKV-ból (MOL Dunai Finomító) érkezett a tüzelőolaj. A második építési ütemben azután – 1970-1976 között – olaj-földgáz tüzelésű egységek készültek el a két nagyobb átmérőjű kéménnyel együtt. A gázturbinás részlegek a ’90-es években jöttek, amelyek helyét szinte teljesen átvette a gázüzemű, kombinált ciklusú, környezetkímélő G3-as blokk 2012-ben. Megjegyzendő, hogy sorsdöntő lépés volt ezen egység megépítése, ugyanis enélkül valószínűleg mára bezárt volna a Dunamenti Erőmű.
Új tulajdonossal, a MET Csoporttal felgyorsultak a modernizációs és zöld átmeneti beruházások 2014-től.
Befejeződött a ’70-es években épült F blokkok bontása, és elindult a naperőművi villamosenergia termelés. További fenntartható fejlesztések történtek 2018-2024 között, például villamoskazán épült, és energiatároló projektek valósultak meg. A nagyméretű akkumulátoros energiatároló rendszerek 2022–2025 között jelentek meg a Dunamenti Erőmű telephelyén.
Az üzem tehát ma már erőmű és energetikai központ egyben, ami várja a további versenyképes technológiát. Elmondható, hogy több mint 100 millió euró értékű fejlesztést hozott Százhalombattára a MET Csoport az elmúlt 12 évben.
A modernizáció jól mutatja, hogy a MET és az erőmű elkötelezett az energiaátmenet iránt, amiből a város is profitál a környezetkímélő üzemelés révén.
De vissza a kéményekhez.
Érdekesség, hogy a két vastagabb kéményben korábban lift üzemelt, amelyek három perc alatt tették meg a 201 métert, hogy aztán páratlan kilátásban legyen része a bátor vállalkozónak. Azonban nem látogathatóak a műtárgyak, csak az illetékes munkatársak mehetnek fel. Horváth Péter elmondása szerint magával ragadó a kilátás a karimáról, ahol az ember szinte a semmiben állva szemléli a végtelent.
A középső kémény ötvenméteres szintjét használja négy mobilszolgáltató társaság, cellák elhelyezésére.
Az ipari műtárgyak több hetes karbantartást igényelnek, minden ősszel javítani kell a kémények betonfelületén keletkező repedéseket. Ennek a költsége évente mintegy ötmillió forint.
Adódik a kérdés, hogy meddig állnak még az iparosítás emlékét őrző monstrumok. Horváth Péter erre nem tudott egyértelmű választ adni, hiszen ezt még nem is lehet előre látni.
A fejlődés megállíthatatlan, újabb területeket követel magának, és azért kell majd lebontani a kéményeket, hogy helyükre további modern egységek kerüljenek. Óvatos becslés szerint 15-20 év múlva ez elkerülhetetlen lesz…
Az alattuk elterülő erőművi egységek védelme miatt robbantás szóba sem jöhet, helyette a budapesti Körszállónál is alkalmazott csúszópajzsos, pormentes technika használható.
Szóba került a szintén idén „Battaikummá” vált, a finomítót és az erőművet összekötő „csőcsorda” is. A várost átszelő, sajátos rendszer már nem bonyolít forgalmat a vezérigazgató elmondása szerint, régen azonban ezen érkezett a tüzelőanyag, visszafelé pedig gőzt és sótalan vizet kapott a finomító.
A kémények tehát már nem füstölnek, és még jó ideig őrzik a múlt emlékét a város részeként – az erőmű pedig továbbra is termeli az áramot, alkalmazkodva a fejlődő technikai kihívásokhoz.
KovAt
