Az akvizíció örömteli dolog, és egyben komoly feladat. A tranzakció lezárását követő napon az eladó könnyen lehet boldog, mert megkapta a kialkudott vételárat. A vevő is boldog, de tudja jól, hogy a pénzéért vett egy céget és nagy mennyiségű munkát. Az első időszakban a leghangsúlyosabb feladat, hogy minél jobban megismerjük a cég működését, és így – ha szükséges – finomítsunk, alakítsunk rajta. Jellemzően olyan lépéseket lényeges megtenni, amelyek segítségével az általunk fontosnak tartott MET-es értékeket átörökíthetjük a Tigázra.
Biztosan felmerül, de különösebb váratlan eseményre nem számítunk.
Ahogy hangsúlyoztam, első körben a megismerés a fontos, és csak ezután lehet ilyen kérdésre érdemi választ adni.
A fő szinergia első körben nem a napi működésirányítás során keresendő. Sokkal inkább úgy nyer értelmet a Tigáz, mint energetikai infrastruktúra megvásárlása, hogy az – reményeink szerint – kiszámítható és tervezhető jövedelemtermelő képességet, ezáltal finanszírozhatóságot biztosít a cégcsoportnak.
A gazdasági méret ma már újra kiemelten számít, sőt egyértelmű versenyelőny lett. A MET csoport számára a versenyben való helytállás és a további növekedés nem kérdés: szakembereink tudására, tapasztalatára építve a kitűzött növekedési stratégia egyértelműen meghatározza a céljainkat. Ahhoz, hogy egy ilyen eszköz jövedelemteremtő képességet biztosítson a vállalatcsoportnak, a piaci ismereteken túl menedzsmentképesség és szakmai háttér is kell, jelen esetben pedig még a szabályozási környezet ismerete is. Mindezek alapján úgy gondoljuk, hogy felkészülten érkezünk a vállalatba, és a Tigáz esetében – ahogy a Dunamenti Erőműnél is – optimisták az üzleti terveink és a jövőképünk.
Igen, marad.
Mint a hasonló tranzakciók esetében lenni szokott, itt is a vállalatértékelés klasszikus módszertana szerint határoztuk meg az ajánlatunkat. A felek úgy döntöttek, hogy nem hozzák nyilvánosságra a szerződés részleteit. Az összeget banki hitelből és saját forrásainkból finanszírozzuk.
Forrás: Világgazdaság
