A szakértők szerint a megújuló energia, az atomenergia és a földgáz együttes, egymást kiegészítő alkalmazására lesz szükség, miközben a fogyasztói rugalmasság kiaknázása és a meglévő infrastruktúra hatékonyabb kihasználása továbbra is kihasználatlan lehetőség. Többen figyelmeztetettek, hogy a rezsicsökkentés jelenlegi rendszere, a földgáz túl gyors kivezetése és a hálózati kapacitáshiányok komoly versenyképességi hátrányt okozhatnak. A résztvevők a szabályozási kiszámíthatóság megteremtését és a piaci mechanizmusok erősítését sürgették a költséges, de alacsony kihasználtságú beruházások helyett.
A magyar energiarendszer egyik legnagyobb problémája, hogy miközben jelentős összegeket fordítanak új termelő- és hálózati kapacitások kiépítésére, a meglévő infrastruktúrát sem használják ki hatékonyan. A beruházásokat sok esetben nem a valós rendszerigények és a piaci árjelzések, hanem szabályozási ösztönzők és technológiai preferenciák határozzák meg, miközben a magas energiaárak egyre súlyosabb versenyképességi hátrányt okoznak Magyarországnak és Európának.
A Portfolio Energy Investment Forum 2026 konferenciájának két vezetői panelbeszélgetésén nyolc energetikai szakértő eltérő nézőpontokból, de több ponton egymást erősítve jutott arra a következtetésre, hogy az energetikai átállás sikerét nem önmagában az új beruházások mennyisége, hanem a teljes energiarendszer hatékonyabb működése határozhatja meg. A résztvevők a piaci árjelzések és a fogyasztói ösztönzők hiányát, a keresztfinanszírozások torzító hatásait, valamint a kiszámítható, hosszú távú szabályozási környezet fontosságát hangsúlyozták.
A szakértők szerint a következő években a megújuló energia, az atomenergia és a földgáz egymást kiegészítő alkalmazására, a fogyasztói rugalmasság ösztönzésére és a meglévő hálózati kapacitások jobb kihasználására lesz szükség.
Többen arra is figyelmeztettek, hogy a földgáz idő előtti kivezetése, az egyes technológiák túlzott támogatása és a gazdasági megtérülést figyelmen kívül hagyó hálózatfejlesztések újabb költségeket róhatnak a fogyasztókra, miközben az európai ipar versenyképessége tovább romolhat.
A nyári paksi termeléskorlátozás tanulságaival indult a Novák Csaba, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke által moderált beszélgetés. Ságodi Attila, a Paks II. elnök-vezérigazgatója szerint az alacsony dunai vízállás nem kizárólag az idei aszály következménye, a folyómeder mélyülése ugyanis tovább rontotta a hűtővíz kiemelésének feltételeit. A Paks II. szivattyúit már két méterrel mélyebbre tervezték, a hidegvízcsatorna pedig szélesebb és mélyebb lesz, így az új erőmű kedvezőtlenebb vízállási körülmények között is működhet. Alternatívát jelenthetnek a hűtőtornyos megoldások is, ezek alkalmazása azonban környezetvédelmi egyeztetéseket és engedélymódosítást igényelne. Ságodi hangsúlyozta, hogy a nukleáris energia és a megújulók nem egymás versenytársai, hanem egymást kiegészítő technológiák, amelyekre az elektrifikáció és az adatközpontok növekvő energiaigénye miatt egyaránt szükség lesz.
A fotó forrása: Kaiser Ákos.
Szekeres Eszter, a MET Magyarország vezérigazgatója szerint az energiapiacon az elmúlt évek strukturális átalakulása nyomán a volatilitás tartósan a működés részévé vált. Miközben a földgáz ára az év eleje óta megháromszorozódott, és a TTF jegyzése ismét 80 EUR/MWh körüli szintreemelkedett, a 2028-as határidős árak 40, a 2029-esek pedig 30 euró/megawattóra körül alakultak. A vállalatoknak ezért nem pusztán a különböző piaci indexekhez viszonyított árkülönbségekre kellene koncentrálniuk, hanem az abszolút árszintekre is. Az alacsonyabb jövőbeli árak rögzítése fontos lehetőség, amit meg kell ragadni, mert ezekről a szintekről az árak emelkedésének kockázata jóval nagyobb amiatt, hogy az európai piacokra jóval erőteljesebben hatnak a rövidtávú sokkok, mint más globális piacokra.
Jamniczky Zsolt, az E.ON Hungária Csoport vezérigazgató-helyettese szerint a hálózatfejlesztésben szemléletváltásra van szükség, mert az új kapacitások folyamatos kiépítése önmagában nem jelent hatékony megoldást. Egy naperőmű hálózati csatlakozása az év óráinak jó esetben mindössze 20 százalékában kihasznált, ezért az akkumulátoros tárolókat lehetőség szerint már meglévő csatlakozási pontokra kellene telepíteni. Az adatalapú hálózatirányítás és a dinamikus vezetékterhelhetőség alkalmazása szintén javíthatná a kihasználtságot. Jamniczky hiányolta azt az átfogó, legalább tízéves energiastratégiát, amelyből a hálózatfejlesztési döntések következnének, és figyelmeztetett arra, hogy a rendszerhasználati díjak várhatóan nem csökkennek. A magas ipari díjak ráadásul arra ösztönzik a vállalatokat, hogy saját telephelyükön termeljék meg az energiát, amivel a hálózati költségek még nagyobb része maradhat a többi fogyasztóra.
Marik Gyula, a Shell Hungary igazgatóságának elnöke és kelet-közép-európai beszerzési vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ primerenergia-felhasználásának továbbra is meghatározó részét a fosszilis energiahordozók adják, amelyek arányát globálisan mintegy 85, Európában 70 százalékra tette. A következő 20–25 évben a teljes energiaigény várhatóan tovább növekszik, részben a mesterséges intelligencia terjedése miatt, miközben a megújulók részaránya emelkedik. A földgáz a következő 10–20 évben fontos kiegyenlítő szerepet tölthet be az időjárásfüggő villamosenergia-termelés mellett, és a szén kiváltásában is jelentős kibocsátáscsökkentési lehetőséget kínálhat. Marik szerint az energiaátmenetben a hagyományos és a megújuló energiahordozóknak nem egymást kiszorítaniuk, hanem kiegészíteniük kell egymást.
Az energiabiztonság kérdésében Ságodi Attila az európai együttműködés jelentőségét hangsúlyozta, mivel Magyarország teljes energetikai önellátása nem reális cél. A megfelelően összekapcsolt európai hálózatok mellett a hazai beruházások jelentősége egyre inkább gazdasági, iparpolitikai és munkahelyteremtési szempontból értékelhető. Európa energiabiztonságához ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy rendelkezzen a szükséges erőművek és energetikai berendezések gyártásához, megépítéséhez és üzemeltetéséhez szükséges technológiai képességekkel. Szekeres Eszter ehhez kapcsolódva arra figyelmeztetett, hogy
Európa és Ázsia egyaránt jelentős energiaimportra szorul, az ázsiai szereplők azonban - az európai piactól eltérően - abszolút árakban gondolkodnak és az ezekhez kapcsolódó árkockázatokat is sokkal rugalmasabban és hatékonyabban kezelik.
Az európai vállalatok sokszor néhány centes kereskedői árréseken versenyeztetik a beszállítókat, miközben maga az energiaár akár 15–20 euróval is elmozdulhat a beszerzési folyamat során. A versenyképesség javításához ezért a diverzifikáció mellett arra is szükség lenne, hogy a fogyasztás az árakhoz igazodjon.
A fogyasztói rugalmasság kiaknázását Jamniczky Zsolt az egyik legnagyobb kihasználatlan lehetőségnek nevezte. Szerinte a lakossági energiaárak jelenlegi rendszere nem ösztönöz arra, hogy a fogyasztók az olcsóbb, napos időszakokra időzítsék az áramfelhasználásukat, holott megfelelő árjelzésekkel jelentős kapacitásokat lehetne mozgósítani. Hollandiában például mintegy 2 gigawattnyi lakossági rugalmassági potenciál áll rendelkezésre. A háztartási akkumulátorok támogatása mellett különösen fontos lenne az elektromos autók bevonása, amelyek átlagosan 70 kilowattórás akkumulátora többszöröse a támogatott otthoni tárolók kapacitásának. Jamniczky szerint
az adatok és a rugalmasság felértékelődnek, a szabályozási és elszámolási feltételek hiányában azonban Magyarország továbbra is drága beruházásokkal próbálhatja helyettesíteni a meglévő eszközök jobb kihasználását.
A folyamatosan rendelkezésre álló, alacsony kibocsátású villamos energia megteremtéséről Ságodi Attila úgy vélekedett, hogy kizárólag időjárásfüggő megújulókkal és tárolókkal jelenleg nem reális egy teljes energiarendszer ellátása, különösen a téli, magas fogyasztású időszakokban. Nukleáris alaptermeléssel és megfelelő tárolókapacitásokkal ugyanakkor megvalósíthatónak tartja a célkitűzést. Marik Gyula az ellátásbiztonság, a megfizethetőség és a fenntarthatóság egyensúlyát emelte ki, míg Jamniczky arra figyelmeztetett, hogy a teljesen zöld villamosenergia-ellátás erőltetése egy bizonyos szint fölött aránytalanul nagy költségekkel járhat, és veszélyeztetheti az ipari versenyképességet.
A beszélgetés végén a résztvevők konkrét szabályozási változtatásokat is javasoltak. Jamniczky Zsolt a keresztfinanszírozások, köztük a rezsicsökkentés jelenlegi rendszerének megszüntetését és a fogyasztói rugalmasság piaci értékének elismerését sürgette. Marik Gyula szerint
a legfontosabb lépés az lenne, hogy a döntéshozók nagyobb teret engedjenek a piac működésének.
Szekeres Eszter szerint ehhez az energetikai beruházások és a kereskedelmi tevékenység szorosabb integrációjára is szükség van, mert a termelő- és tárolóeszközök értékét egyre inkább az határozza meg, hogy mennyire hatékonyan tudják őket a piaci árak alapján működtetni.Szekeres Eszter gyorsan megvalósítható intézkedésként a KÁT-rendszerben működő erőművek leszabályozhatóságának megteremtését emelte ki, feladatként pedig azt, hogy felkészüljünk a 2027-es REPower EU átállásra.
Ságodi Attila pedig azt szorgalmazta, hogy a kormányzat bátrabban nyúljon a politikailag érzékeny kérdésekhez, és az energetikai döntések előkészítésében nagyobb szerepet kapjanak a szakmai szereplők.
Jelentős kockázatokat futunk
Az európai energetikai átállás egyik legnagyobb kockázata, hogy a szabályozás és a beruházások nem a teljes energiarendszer hatékonyságát, hanem egyes technológiák térnyerését helyezik előtérbe, miközben a magas energiaárak egyre súlyosabb versenyképességi hátrányt okoznak – erre a konklúzióra jutott a Portfolio Energy Investment Forum második panele, amely erősen egybecseng az előzőekkel. A következő években a diverzifikált energiatermelési portfólió, a hálózatfejlesztések átgondolása és a piaci alapú beruházások ösztönzése lehet meghatározó. Többen arra is figyelmeztettek, hogy a földgáz túl gyors kivezetése, az energiaszuverenitás mindenáron történő erőltetése és az adatközpontok várható energiaigényének alábecslése komoly problémákat okozhat.
Pap Gabriella, az Audax Renewables Kft. ügyvezető igazgatója szerint a vállalatok zöldenergia-beszerzését ma már nem elsősorban marketingmegfontolások vezérlik, hanem az exportpiaci elvárások, a finanszírozási feltételek és a szabályozási kötelezettségek.
A hosszú távú áramvásárlási szerződések, vagyis a PPA-k magyarországi elterjedését ugyanakkor a Robin Hood-adó és a kiszámíthatatlan piaci környezet is akadályozza, hiszen a vállalatok a sorozatos válságok közepette ritkán vállalnak tíz-húsz éves elköteleződést.
Energiabeszerzésben ezért a diverzifikált konstrukciókat tartja célravezetőnek, amelyekben a fix és a spotáras elemek kombinálása, illetve a beszerzési ár több időpontban történő rögzítése csökkentheti a kockázatokat.
Tokai Magdolna, az Alteo vezérigazgató-helyettese szerint nem az a kérdés, hogy az atomenergia, a napenergia, a szélenergia vagy az energiatárolás jelenti-e a legjobb megoldást, hanem az, hogy ezek milyen kombinációja képes a fogyasztói és rendszerszintű igényeket a leghatékonyabban kielégíteni. A magyar nukleáris termelés stabil alapot biztosít, amelyet a megújulók, a tárolók és az aggregátorok egészíthetnek ki. Ehhez ugyanakkor nélkülözhetetlen a digitalizáció, a fogyasztók ösztönzése és az országok közötti együttműködés, mert az egyes technológiák önmagukban nem képesek megoldani az energiarendszer kihívásait.
Péli Balázs, az Opus Titász Zrt. áramhálózati vezérigazgató-helyettese arra figyelmeztetett, hogy a hálózati csatlakozási lehetőségek hiánya mára a versenyképesség egyik legfontosabb korlátjává vált. Magyarországon az áramárak egy spanyolországi vállalat költségeinél akár 15–30 százalékkal is magasabbak lehetnek, a skandináv országok pedig további jelentős előnnyel rendelkeznek.
A szakember különösen problémásnak nevezte, hogy az elosztói hálózatokat érintő fejlesztések kimaradtak az RRF-finanszírozásból.
Mivel egy nagyobb hálózatfejlesztés átfutása három-négy év is lehet, minden további halasztás évekkel tolhatja ki a szükséges kapacitások rendelkezésre állását.
Beck Zsófia, a Boston Consulting Group (BCG) energia- és közműszegmensének globális vezetője szerint az európai energiapolitika egyik alapvető problémája, hogy a technológiai célkitűzések gyakran elszakadnak a beruházások gazdasági racionalitásától. A befektetők ugyanis nem önmagában a diverzifikációt vagy a zöld átállást finanszírozzák, hanem megtérülő projekteket keresnek. A naperőművek példája is mutatja, hogy egy technológia túlzott ösztönzése saját piaci megtérülését ronthatja, amit a negatív áramárak és a kiugró, akár 500 euró/MWh-s árak váltakozása is jelez. Szerinte az állam elsődleges feladata a stabil, kiszámítható szabályozási környezet biztosítása lenne, miközben Európának a versenyképességi válság kezelésére kellene összpontosítania a dekarbonizáció legutolsó lépéseinek erőltetése helyett.
A fotó forrása: Portfolio/Kaiser Ákos.
A beruházások finanszírozásáról szólva Tokai Magdolna, Péli Balázs és Pap Gabriella egyaránt hangsúlyozta, hogy a fejlesztések végső költségviselője a fogyasztó lesz, függetlenül attól, hogy a beruházásokat kezdetben magántőkéből vagy állami támogatásból finanszírozzák. Tokai szerint ezért nem az egyes beruházások önmagukban vett költségét, hanem azok teljes energiarendszerre gyakorolt hatását kell vizsgálni. Péli hozzátette, hogy a fogyasztási szokások átalakítása is szükséges lenne, különösen az olcsóbb villamosenergia-termelési időszakok kihasználása érdekében. Beck ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy
a jelenlegi szabályozás nem feltétlenül azokra terheli a költségeket, akik azokat ténylegesen előidézik.
A következő évek egyik legnagyobb energiapolitikai tévedése Péli Balázs szerint a földgáz teljes kivezetésének erőltetése lehet. Magyarország éves földgázfelhasználása mintegy 75–76 TWh, miközben a villamosenergia-fogyasztás nagyjából 45 TWh, így a gázfelhasználás teljes elektrifikációjához a jelenleginél nagyságrendileg két-háromszor nagyobb villamosenergia-infrastruktúrára lenne szükség. A földgáz ráadásul a megújuló energiatermelés kiegyenlítésében is fontos szerepet játszhat, ezért szerinte hosszú távon is az energiamix része marad. Tokai Magdolna ezzel összefüggésben arra figyelmeztetett, hogy
ugyancsak súlyos hiba lenne egyetlen technológiában keresni a megoldást, miközben a regionális energiapiaci együttműködés, az aggregáció és a különböző termelőeszközök összehangolása továbbra is kihasználatlan lehetőségeket kínál.
Pap Gabriella szerint az európai adatközpont-fejlesztések jelentősen átrendezhetik a villamosenergia-piacot, miután az új létesítmények folyamatos, napi 24 órás energiaellátást igényelnek, miközben a hálózatok már most is kapacitáskorlátokkal küzdenek. A megújuló termelés és az akkumulátoros tárolás önmagában nem feltétlenül képes biztosítani ezt az ellátást, különösen szélcsendes vagy téli időszakokban. Beck Zsófia ugyanakkor azt is megkérdőjelezte, hogy Európának valóban a rendkívül energiaigényes adatközpontok kiépítésében kell-e versenyeznie az Egyesült Államokkal és Kínával, amikor az európai energiaárak eleve jelentős hátrányt jelentenek. Az amerikai példák alapján a gázerőművek közvetlen adatközponti alkalmazása már ma is reális megoldás, miközben a kis moduláris atomreaktorok szélesebb körű elterjedése inkább tíz-tizenöt éves távlatban képzelhető el.
A hálózati beruházások kapcsán Beck Zsófia és Tokai Magdolna egyaránt arra figyelmeztetett, hogy nem feltétlenül minden kapacitáshiányra az új infrastruktúra kiépítése a leghatékonyabb válasz. Beck szerint Európa korábban a hidrogéntől és a szén-dioxid-leválasztástól is túl sokat várt, most pedig fennáll a veszélye, hogy a hálózatfejlesztéseknél sem vizsgálják kellő alapossággal a beruházások tényleges kihasználtságát és megtérülését. Tokai szerint az aggregációban, a mesterséges intelligenciában és az energiatárolók több piacon történő optimalizálásában jelentős tartalékok vannak. Péli ezt azzal egészítette ki, hogy Magyarország mintegy 8700 MW naperőművi kapacitással rendelkezik, miközben a 7,6 GW-os országos csúcsterhelés nem a napsütéses órákra, hanem az esti időszakra esett. Pap Gabriella szerint az okosmérők alacsony magyarországi elterjedtsége is akadályozza a rendelkezésre álló adatok hatékony felhasználását.
Beck Zsófia az energiaszuverenitás mindenáron történő megteremtését is túlértékelt célkitűzésnek nevezte, mivel az európai országok eltérő természeti és gazdasági adottságai miatt nem lehet mindenhol ugyanazt a termelési struktúrát gazdaságosan kiépíteni. Az atomenergiát ugyanakkor nélkülözhetetlen, stabil és szén-dioxid-mentes termelési lehetőségnek tartja, amelynek kizárása súlyos stratégiai hiba lehet. Németország atomenergia-kivezetését ebből a szempontból kedvezőtlen döntésnek nevezte, miközben Kína, India és az Egyesült Államok jelentős új nukleáris kapacitások kiépítését tervezi. Szerinte az államnak az ilyen, ellátásbiztonsági szempontból kiemelt beruházások finanszírozási és garanciarendszerének kialakításában lehet meghatározó szerepe, de a döntéseket minden esetben a gazdasági megtérülésnek és a rendszerszintű szükségleteknek kellene megalapozniuk.
Forrás:portfolio.hu
